Százhalombatta története

Százhalombatta környéke a bronzkor óta lakott. Ennek bizonyítéka a régészek által feltárt bronzkori falu maradványai mintegy 4000 évvel ezelőttről. A környék i. e. 1300 körül elnéptelenedett, majd az urnamezős kultúra népe lakott itt. I. e. 7-6. században a hallstatti kultúra népe telepedett le. Ennek emléke az előkelők mintegy 120 halomsírja (a Révai-lexikon még 126 halomsírról beszél, ma már csak mintegy 90 ismerhető fel), melynek 6 hektáros területén ma a Régészeti Park terül el.

A római korban Matrica néven katonai tábor volt a város területén, mely a Duna partján húzódó határt, a limest védte. Először palánkvárat építettek a rómaiak, majd kőerődítményt. Itt a 2. században az afrikai 2. segédlégió állomásozott. Ebben az időben keresztények is éltek a római településen, amit a római korból megmaradt szobortöredékek bizonyítanak.

A legenda szerint a Tárnok-patak völgyében zajlott le a sorsdöntő csata a rómaiak és a hunok között. A monda szerint Detrik (szász barbárok fejedelme) és Macrinus Potentiánál megütközve a hunokkal azokat a Tárnokvölgybe szorította vissza. A hagyomány szerint itt temették el Kevét (Keveháza-Kajászó), Bélát és Kadosát. A Batta név először 1318-ban fordul elő oklevélben. A 19. század elejéig a falu neve Százhalom (Szászhalom? Sok szász halott?), Batta a mellette fekvő puszta. A Batta név állítólag török eredetű és „itatót” jelent. A település a török időben is lakott volt. Lakosainak száma 1720-ban 162-168 volt. A faluban magyar, szerb és sváb nemzetiség élt. 1914-ig a vasárnapi istentiszteletek rendje a következő volt: 2 rác, 1 német, 2 rác, 1 magyar, tehát magyar istentiszteletre csak minden 7. héten került sor. A 20. század második felében virágzott fel a város a Barátság-vezeték végpontján épült Dunai Olajfinomító és a melléktermékeit hasznosító Duna-menti Erőmű révén, melynek dolgozói számára új városrész épült. 1970-ben a város lakóinak száma 7742 főre gyarapodott.

2007-ben került át a Budaörsi kistérségből az újonnan megalakuló Érdi kistérségbe.

Matrica Múzeum

Matrica a város római elődjének neve. A múzeum gazdag régészeti gyűjteményéből a legszebb tárgyakat és a település múltját bemutató dokumentumokat láthatjuk itt.

A múzeum 1986-ban jött létre. Gyűjteménye elsősorban régészeti jellegű. Az 1968 előtt föltárt leleteket számos múzeumból kellett összeszedniük. Az 1989 óta folyó bronzkori földvárásatás jelentősen gyarapította az őskori gyűjteményt. Itt őrzik a MATRICA - a város római elődjének nevét tartalmazó - feliratos római oltárkövet, a női szimbólumokkal díszített bronzkori urnát, egy vaskorból származó zablát, egy kelta fejet stb. Elnyerték az Év Múzeuma 1997 címet.

Állandó kiállítása: Százhalombatta története az őskortól napjainkig. Ebben a fent említett tárgyak is láthatók. Az országosan egyedülálló Régészeti Parkot is a múzeum működteti.

Időszaki kiállítás: A Régmúlt Emlékei Művészszemmel - Dékány Ágoston Lacza Márta kiállítása. Nyitva: április 1-jétől október 31-ig hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

A Matrica Múzeum tavasztól őszig múzeumi foglalkoztatást szervez hétvégekre, nyáron pedig táborozást. Ezek során megismerhető a kőeszközök készítése és használata, a bronzöntés, a kerámiakészítés. S még sok más érdekes, tematikus programon vehetnek részt az érdeklődők.

A múzeumot mogzáskorlátozottak is tudják látogatni.

Részvételi díjak létszám és további igények esetén
Költségek	20 fő Ft/fő	DiákFt/fő
Utazás (vonat)	Külön táblázatban	Külön táblázatban
Belépő	780	360
Csoportos belépő 20 fő felett	780	360

Képek: