A
Tropicarium ötlete egy Svédországban élő magyar üzletember, Farkasdi Károly
nevéhez fűződik. Ő és családja hozta létre 1990-ben Kolmardenben, 2000-ben
Budapesten az első ilyen jellegű intézményt, ők fejlesztették ki és
valósították meg azt az egyedülálló tartalmat, melyet a Tropicarium képvisel. A
kiállítás ötvözi magában a hazai halak, a trópusi esőerdőben élő állatok és a
tengerek, óceánok mélyében lakó állatok-növények életének bemutatását. Mindezen
állatok köré az eredetihez teljesen hasonló környezetet varázsoltak, hogy mind
az állatok, mind az őket megcsodálni vágyó látogatók jól érezzék magukat.
1999
szeptemberétől, 8 hónapig zajlott az intenzív építő munka, hogy Budapest
peremén, a Campona Bevásárlóközpont impozáns épületében 2000. május 26.-án
megnyithassa kapuit Közép-Európa legnagyobb tengeri akváriuma, a közel 3000
m2-en elterülő a Tropicarium Óceanárium. Ez idő alatt több száz tonna betont,
vasat építettek be és elhelyezték a zavartalan működést biztosító, speciális
csúcstechnológiával rendelkező szűrő- és tisztítóberendezéseket, és számítógép
rendszereket is. A belső dekoráció legnagyobb részét saját kezűleg készítették
és helyezték el a Tropicariumban dolgozó szakemberek.
A
Tropicarium falai között több száz fajta állat és burjánzó növény kapott
helyett. Az állandó kiállítás keretében 8 teremben csodálhatók meg -többek
között- a szabadon repkedő egzotikus madarak, az indákon ugráló selyemmajmok, a
trópusi esőben ázó aligátorok, a komótosan mászkáló sarkantyús teknősök és a
lenyűgöző látványt nyújtó akváriumokban úszó halak, amelyek származási helyüket
tekintve a világ minden tengerét képviselik a magyar látogatók előtt.
Tropicarium
a világ más tájain épült akváriumoktól eltérően arra is vállalkozott, hogy a
hazai halakat is elérhető közelségbe hozza a látogatókhoz. Ezekről a halakról
nap mint nap hallunk a hírekben, olvasunk róluk a horgászújságokban de -
valljuk be - ennek ellenére sokan nem tudjuk, hogy pl. mi a különbség a ponty
és a pisztráng között. Itt a lehetőség a vizsgálódásra !
Apró
halak és kapitális példányok is láthatók az álló- és folyóvízi élővilágot
bemutató, a halak eredeti lakóhelyével szinte megegyező vizekben.
A
legnagyobb példányokat a szenvedélyes horgászok is sóvárogva nézik …
Különleges
látvány a szabadtéri medence melynek partjáról szomorúfűz ága hajlik a vízbe.
Nyáron nyomon követhetjük a az ívási időszakot ill. az ikrák lerakását. Télen - ha elég hideg van - beleshetünk a
jégpáncél alá. A mozdulatlan vízben téli álmukat alusszák, azaz
"elvermelődnek" a tavak néma lakói…
A magyar
halakat bemutató terem különlegessége éppen abban rejlik, hogy olyan állatokat
látunk itt, melyekkel nap mint nap találkozhatunk a vizekben, de talán mégsem
ismerjük őket eléggé.
fákon
pihenő zöld leguánok a régi idők dinoszauruszaira és a mesék képzeletbeli
sárkányaira hasonlítanak. Többnyire mozdulatlanul ülnek a legmelegebb helyeken,
hisz legjobban a 25-30 Co-os hőmérsékletet kedvelik.
Szemfülesnek
kell lenni, hogy az esőerdő lakóit, a világ legkisebb majmocskáit, a kb. 15-
Tágas
terráriumokban színpompás kígyók laknak. Közép-Európában egyedülálló
látványosság az albínó tigrispiton pár. A megfelelő életkörülményekről
tanúskodik az, hogy 2001. májusában szalagos tigrispiton szaporulat
keletkezett. Akkor négy kis kígyóval gyarapodott a Tropicarium népes
állatállománya.
A
Tropicariumban élő madarak szabadon repdesnek a látogatók feje felett. Népes
csapatuk állandó csiviteléssel tölti meg a termet. A vöröscsőrű tokók annyira
szelídek, hogy táplálékért bármikor hajlandók leereszkedni.
A
színpompás fényseregély már másodszor költ a maga készítette fészekbe. Az
égszínkék arapapagáj pár nagy hangzavart képes létrehozni, ha éppen veszekedni
támad kedvük. Csőrük annyira fejlett, hogy az apró amerikai mogyoró tokjából is
boszorkányos ügyességgel hámozzák ki a magvakat.
A
Tropicarium legújabb látványosságai a rendkívül tréfás beók, melyek játszi
könnyedséggel utánoznak bármilyen jellegű hangot.
A
Tropicarium különleges látványossága az a kis őserdő darab, melyet a látogatók
szeme elé varázsoltak a Tropicarium létrehozói. A negyedóránként eleredő
langyos, trópusi eső, a villámlás és mennydörgés valóban azt a képzetet kelti,
mintha egy érintetlen, fülledt őserdőben az aligátorok felett átívelő fahídon
állnánk.
A békésen
elnyújtózó aligátorok veszély esetén vagy zsákmányszerzéskor igen gyorsan
mozdulnak. Az aligátorok felső álkapcsának fogai kívülről illeszkednek az alsó
álkapocs fogaihoz, ezért mindig láthatóak és ezért (is) tűnnek olyan
félelmetesnek. A Missisipi aligátor éjszaka főleg halakra és úszó madarakra
vadászik, különösen fényérzékeny szemeinek segítségével.
A
Tropicariumban élő közel
A
medencében többszáz díszponty kíséri az úszó aligátorokat. Ezeket a halakat
örömmel etetik a Tropicariumba látogató gyerekek.
A
Tropicarium különleges látványossága az őserdő rész. A buja növényzet, a
vízesés, a villámlás és mennydörgés, a
gyakran eleredő langyos, trópusi eső és az azt követő ködfelhő valóban azt a
képzetet kelti, mintha egy érintetlen, fülledt esőerdőben lennénk.
Az
esőerdőben hallható és látható különleges hang- és fényhatásokat és a
Tropicariumban hallható kellemes zenét számítógépes program vezér
Talán
azért is van szükség a hüllő- és rovarházra, mert az emberek nagy része irtózik
ezen állatok többségétől, a pókoktól, békáktól különösen. Viszolygásuk és
félelmük elsődleges oka az, hogy nem ismerik eléggé ezeket az állatokat. Ha az
üvegbúrák alatt lakó különös formájú, színű teremtményeket alaposan szemügyre
veszik és a legfontosabb tulajdonságaikról az ismertető szövegből értesülnek,
máris barátságosabbnak látják őket.
A
terráriumokban számos békafajt mutatunk be, amelyek közül különösen érdekesek a
színpompás nyílméregbékák, amelyek nevüket az általuk termelt, és az
állatvilágban ismert egyik legerősebb méregről kapták.
A kis
méretű békák legtöbbünk csodálatát kivívják. Az ázsiai őserdők talaján
lehullott levelek között élő csücskös fejű béka szinte láthatatlan. Az
álcázásnak ezt a formáját levélutánzásnak hívjuk.
A
sarkantyús teknős a 3. legnagyobb szárazföldi teknősfajta. Ha nem háborgatják,
akár 180 évig is elélhet.
Az
édesvizi akváriumok a már jól ismert, ún. hobby halakat is bemutatják. Az
édesvízi halak nagyon kedvelik a környezetükben élő zöld növényeket, ezért az
akváriumok csodás, mesebeli kertekre emlékeztetnek.
Megtalálhatók itt a félelmetes ragadozók
hírében álló piranják , a delfinfejű halak, a sárga ás vörös színű
diszkoszhalak, a kecsesen úszó vitorláshalak és a színpompás kékrákok is.
A különleges szájköltő halak Afrika nagy
tavaiból, a Tanganyikából, a Malawiból és a Viktóriából származnak. A hatalmas guramik és macskacápahalak többnyire
Ázsia tavaiban élnek.
Tanganyika
és Malawi tó
A
Tanganyika tó
A
Malawi-tó szintén híres az itt élő számtalan sügérfajról. Szintén
Kelet-Afrikában található. Nyassza -tónak is nevezik. Területe 30 ezer
négyzetkilóméter, mélysége
Brakkvíz
Brakkvíz
vagy félsós víz, ott alakul ki, ahol a folyók a tengerekbe ömlenek, azaz a
torkolatok környékén. Az itt élő mangrove erdők nagyon jó búvóhelyet adnak az
állatoknak. Kevés halfajta van, amelyik jól bírja a változó só koncentrációt,
mely ezeken a területeken gyakran előfordul. Ilyen halak, melyek mindig itt
élnek, a következők: Indiai foltos sügér, pöttyös gömbhal, és az árgus halak.
Ivadék korukban itt élő halak a denevér halak és a holdhalak. Ezek a halfajták
felnőtt korukban kiúsznak a tengerbe és ott élnek tovább.
Az 1,4
millió literes nagy medence
A cápák a rájákhoz hasonlóan a halak
osztályán belül a porcos halakhoz tartoznak. A csontos halaktól számos
anatómiai és élettani bélyegben különböznek:
-pikkelyzetük
speciális ún. placoid pikkelyekből áll, amelyek apró, hátrafelé álló, éles
"fogacskákként" érdes, reszelős tapintatot kölcsönöznek a cápabőrnek
-a
csontos halaktól eltérően testük alapváza porcos (ennek manapság rákellenes és
egyéb gyógyító hatást tulajdonítanak, ami új alapot teremtett a cápák
vadászatára)
-farokúszójuk
aszimmetrikus
-fogazatuk
fejlődését tekintve a placoid pikkelyekből származtatható, egymás után több
sorban helyezkedik el, fogmeder, gyökér nélkül. Így könnyen kihullik, de a
mögötte helyeződő fog előretolódva pótolja a hiányt. Ez az ún. revolverfogsor.
Például egy homoki tigriscápa egy évben akár 10.000 db fogat is elhullajthat.
-nincs
úszóhólyagjuk, mint a csontos halaknak, így emelkedéskor-süllyedéskor
izommunkát kell igénybe venniük, míg például a ponty energiafelhasználás nélkül
emelkedhet-süllyedhet a vízben. Viszont egyes fajok, mint pl. a homoki
tigriscápa a felszínre emelkedve levegőt nyel, és azt kibocsátva tudja
szabályozni a süllyedését.
-nincs
csontos kopoltyúfedelük, csupán izomlemezek által elválasztott kopoltyúréseik.
Emiatt ahhoz, hogy az oxigénben dús friss víz átáramoljon a kopoltyún, szájukat
nyitogatva folyamatosan úszniuk kell. Ha leállnak az úszással, az úszóhólyag
hiánya miatt azonnal a fenékre süllyednek, és megfulladnak. Ezért pusztul el
nagyon gyorsan a halászhálóba
gabalyodott cápa. Ez alól csak bizonyos fajok kivételek.
-belső
megtermékenyítésűek, azaz a hímek külső párzószervvel, 2 pénisszel
rendelkeznek. A csontos halak 99 %-ánál a nőstény lerakja az ikrákat, és azután
a hím a nőstény testén kívül termékenyíti meg azokat.
A Tropikáriumban három fajt mutatunk be, főként a tengerparti részeken, korallszirtek
között élnek, de hajlamosak több ezer kilométert vándorolni, a meleg, trópusi,
szubtrópusi vizeket lakják. A látványalagútban közvetlenül a látogatók feje
felett úsznak át a közel 2.5 méteres hatalmas állatok és az őket körülvevő
halraj, melyet íjhalak, durbicsok, színes tengeri halak és egy fenséges
Napóleonhal alkot.
A Tropicarium szakképzett és búvárvizsgával
rendelkező állatgondozói hetente merülnek le a közel 1.4 millió literes,
A
Tropicariumban látható színes és változatos formájú halak többsége a
korallzátonyokról származik.
Az egyik
legszebb akváriumában számos korallt, élőkövet, anemónát, víziuborkát látni,
melyek békés szimbiózisban élnek a közöttük rejtőzködő színpompás halakkal.
A
medverák -nagytestű Földközi-tengeri rák, amely hűvös vizet igényel- az egyik
legritkább rákfaj. Csak a legszemfülesebb látogatók tudják felfedezni őt az
akváriumában, hisz hátát benövik a zöld algák és csak ritkán ereszti ki bíbor
színű csápjait. A legtürelmesebbek kivárhatják, hogy felágaskodjon, ilyenkor
kiválóan megfigyelhető a rákokra jellemző tagolt test.
A
Tropicarium talán legmókásabb halai, a narancsszínű csíkos bohóchalak.
Szüntelen és szertelen mozgásukkal jókedvre derítik a látogatókat.
A murénák
naphosszat időznek kedvenc helyükön, a kiürült amforákban, így csak
találgathatjuk, mekkorák is valójában. Nos, a legnagyobb példány
A
Tropicariumban 40 ezer liter vízben élnek az angyalarcú ráják. Úgy hozták létre
a rájamedencét, hogy az a gyermekek számára a legmegfelelőbb legyen. Van, aki a
kis alagútba bújva szemléli az előtte, fölötte elúszó halakat, van aki könyékig
vízbe nyúlva próbálja megérinteni, megsimítani őket.
Az egyik
legkedveltebb program a rája etetés. Ilyenkor a látogatók saját maguk
táplálhatják az előre elkészített kagylókkal, rákokkal ezeket a szelíd és
mindig éhes jószágokat.
Ebben a
medencében a rájákon kívül közeli rokonaik, a gitárhalak is láthatók. Továbbá
itt fejlődnek a cápa medencébe szánt nagytestű halak fiatal egyedei, a
denevérhalak, a fűrészes sügérek, és a Napóleon halak is.
A ráják rendjébe tartozó halak legérdekesebb
tulajdonsága, hogy testükben nem található csont. Porcos halak, tehát a vázuk
csak porcokból épül fel. Testfelépítésük másik érdekessége, hogy szájnyílásuk a
hasi oldalon található.
A legtöbb
rája partközeli vizeket kedveli, puhatestűekkel, rákokkal táplálkoznak, ezeket
az aljzatról eszegetik fel. Tojásokkal szaporodnak, melyeket a tengerfenéken
lévő növényekhez tapasztanak. Utódjaikat nem gondozzák.
A tüskés ( tövises ) ráják faroktövén egy méregtövis található,
melyet védekezésre használ. A tövishez méregmirigy kivezetőcsöve csatlakozik,
és ha támadás éri, ebből fecskendezi mérgét a támadó bőre alá.
A
Torpedinidae család tagja az elektromos rája, amely - az egyetlen - veszélyt
jelenthet az emberre. Testében elektromos áramot termel, ám legtöbb esetben
csak a zsákmány megbénítására használja.A legnagyobb rája az Ördögrája, más
néven Manta ( Manta birostris ) melynek szélessége az 5 métert is elérheti. Az
emberre teljesen veszélytelen, planktonokat, kisebb rákokat fogyaszt.
Rendszertani
kérdések
Fontos
tudni, hogy mi is az a rendszertan.
Az
emberek észrevették, hogy bizonyos élőlények nagyon hasonlítanak egymásra, míg mások
nagyon különböznek egymástól. Ez egyaránt igaz a növényekre, a gombákra és az
állatokra is. A hasonlóságokat és a különbségeket megfigyelve létrehoztak egy
rendszert, melyben minden élőlény helyet kap. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez
a rendszer mesterséges, tehát az emberek találták ki, de valóban nagyon jól
alkalmazható az élőlények csoportosítására.
A
rendszerezés alapegysége a faj.
Mely
élőlények tartoznak egy fajba? Azok az élőlények, melyek külső, belső
tulajdonságaikban nagyon hasonlítanak egymáshoz, képesek egymással szaporodni
és szaporodásra képes utódokat hoznak a világra.
Most hogy
a faj fogalmát megbeszéltük, lássuk a további rendszertani egységeket. Ez az
egész olyan, mint a matematikában a halmazok.
A fajnál
nagyobb rendszertani egység a nemzetség, nála nagyobb a család, nála nagyobb a
rend, majd az osztály és végül a törzs.
Lássuk a
legfontosabb törzseket, melyek szóbakerülnek a későbbiek során.
Puhatestűek
törzse: ide tartozik a kagylók osztálya, csigák osztálya és a fejlábúak osztálya
(pl. polipok).
Ízeltlábúak
törzse: ide tartozik a rákok osztálya, a rovarok osztálya és a pókok osztálya.
Gerincesek
törzse: ide tartozik a halak osztálya, a kétéltűek osztálya, a hüllők osztálya,
a madarak osztálya és az emlősök osztálya.
Puhatestűek
törzse
Csigák
Általános
jellemzőik:
- Testükben nincsen kemény, merevítő
anyag
- A csigák teste fejre, haslábra és
zsigerzacskóra tagolódik
- Kívülről meszes ház védi őket
- Fejükön található két pár tapogató, a
hosszabbikon a szemek
- Fejükön van még a száj, melyben
radula, azaz reszelőnyelv van
- A szárazföldi csigák tüdővel, a
vízicsigák kopoltyúval lélegeznek
- A hasláb segítségével mozognak, ez egy
csupaizom szerv
Ízeltlábúak
törzse
Általános
jellemzőik:
- ĺzeltlábúak törzsében három osztály:
rovarok, pókok, rákok
- A lábaik ízekből, részekből állnak
- Testüket testtájakra oszthatjuk,
fejre, torra és potrohra
- A fejen találhatók a szemek, a csápok
és a szájszerv
- A lábak és a szárnyak a torhoz
tartoznak
- A potrohon a légzőnyílásokat találjuk
- Testüket kitin borítja melyhez még
izmok is tapadnak
Rovarok
Általános
jellemzőik:
- A rovaroknak 3 pár lábuk van
- Testük 3 testtájra tagolódik, a fejre,
a torra és a potrohra
- Fejükön összetett szemeket találunk
- Szájszervük táplálkozásuktól függően
sokféle lehet
- két pár szárny, az egyik hártyás, a
másik kitines fedőszárny
- Légcsövekkel, tracheakkal lélegeznek
Pókok
Általános
jellemzőik:
- 4 pár járólábuk van
- A fej és a tor náluk összenőtt, tehát testük
fejtorra és potrohra tagolódik
- A fejtoron pontszemeket, tapogatókat,
csáprágót és lábakat találunk
- A potrohon a pókoknál szövőmirigyek és
szövőszemölcsök
- A skorpióknál az ún. utópotrohon
méregmirigy és tövis van
- A skorpióknál a fejtoron az egyik pár
járóláb ollóvá módosult
- Tracheatüdővel lélegeznek
- A pókok petecsomót raknak, amit
kokonnak hívunk
- A skorpiók elevenen szülők
Gerincesek
törzse
Emlősök
Általános
jellemzőik:
- Testüket szőr borítja
- 4 lábuk van
- Tüdővel lélegeznek
- Állandó testhőmérsékletűek
- Elevenszülők, és az anya az emlőjéből
tejjel táplálja a kicsinyeit
Madarak
Általános
jellemzőik:
- Testüket toll borítja
- 4 végtagjukból a mellső pár láb
szárnnyá alakult
- Szájuk csőrré módosult
- Tüdővel lélegeznek
- Állandó teshőmérsékletűek, azaz
képesek akkor is melegen tartani magukat, ha
külső környezet hőmérséklete alacsony
- Kemény, meszes héjú tojással
szaporodnak
Hüllők
Általános
jellemzőik:
- Testüket pikkelyek borítják
- Bőrük száraz tapintású
- Végtagjaik a lábak, egyes hüllőknél
ezek visszafejlődtek (kígyók)
- Tüdővel lélegeznek
- Változó testhőmérsékletűek
- Általában lágyhéjú tojással
szaporodnak
Kétéltűek
Általános
jellemzőik:
- A békák bőre nyálkás, nedves tapintású
- Bár tüdővel lélegeznek szükségük van a
bőrön keresztüli légzésre is
- A békáknak elöl lenőtt, hosszú,
ragadós nyelvük van
- A szaporodáshoz minden békának
szüksége van a vízre
- A békák külső megtermékenyítésűek
- A lábujjaik között úszóhártya van.
Halak
Általános
jellemzőik:
- A halaknak három páratlan úszója van
- Minden hal kopoltyúval lélegzik
- A halakat pikkelyek borítják
- A lebegőképességüket úszóhólyaggal
tudják szabályozni
- Ikrákkal szaporodik
- A halak nagy része csontos hal