Képek Lócsról |
|
|
LÓCS Településtörténet,
látnivalók A határában
fekvő, úgynevezett Nagyhalom nevű domb, a felszínén talált cserepek tanúsága
szerint késő bronzkori lelőhely, amelyben egy vezető ember temetkezési helyét
sejtik. Szláv eredetű neve
alapján az feltételezhető, hogy vadászattal, esetleg halászattal foglalkozó
lakosai voltak eredetileg, akik szolgálónépként éltek. Őket váltották fel a
Sur alá tartozó török eredetű segédnép tagjai. 1239-ből maradt fenn okleveles
említése, amikor az Osl nemzetségbeli Szatmár fia, Miklós, királyi
engedéllyel a templomos lovagokra hagyta Lócsban birtokolt részét. A 14.
század elején a johanniták kezébe került, akik 1483-ban erre a településre is
kérték Mátyás királytól a vám- és harmincadmentességet. Ezt III. Károly
1724-ben megújította. Mezővárosi jogról azonban nem beszélhetünk, mert
Damonyához hasonlóan vásártartási jogot nem kaptak mellé. Akárcsak
Damonyáé, Lócs sorsa sem a jobbágyfaluvá válás, hanem a köznemesi községgé
alakulás lett, talán annak következtében, hogy más nemesek is jelentős részt
birtokoltak itt. 1355-ben már megörökítették a helybeli nemeseket, akik közül
a 14. században a Lócsi-család több tagját is megemlítették egy
birtokvitában. A 15. század
második felében jelent meg az Alsó- és Felsőlócs elnevezés. Ez valószínűleg
itt is kapcsolatban lehetett a több birtokos meglétével. A falut kettészelő
Pós-patak lehetett itt a határ. Fellócs birtokát 1463-ban királyi adományként
kapta meg Niczky Benedek és Thelekessy Benedek. Az 1500-as évek végén még
felbukkant, de a 18. századra végképp eltűnt a két falurész névben való
elkülönítése. A
Bocskai-felkelés idejéből feljegyezték, hogy a császári oldalon harcoló
vallon zsoldosok 1605-ben a falut feldúlták és többek között magukkal vitték
az evangélikusok egyik kelyhét, amelyet Pongrácz Ferenc házából raboltak el. Az 1631-es
összeírás szerint a Dukai-, a felsőlócsi Nagy-, a Döbrőczy- és a
Hetyey-családok voltak a jelentősebb birtokosok. A 19. században a
Kramarics-, Kenesei-, Lukenich- és Józsa-családokat jegyezték fel. 1930-ban a
két legnagyobb földtulajdonos Csikor János és a Turner testvérek voltak, de
területük nem érte el a 100 hektárt. 1831-ben innen
kelteztek egy az egész megyére kiterjedő rendeletet, a dohányzás okozta
tűzesetek megakadályozására. Ugyanebben az évben a szolgabíró 60 veréb
fejének beszolgáltatására kötelezte a lakosokat. 1787-ben a
faluban álló 58 házban 297-en laktak. 1850-ben a 67 házban lakó 103 család
vallási megoszlása a következő volt: 294 katolikus, 114 evangélikus és 17
zsidó. Érdekesség, hogy a népszámlálás a magyar többség mellett 24 német
anyanyelvű lakost is feljegyzett. A 20. század 30-as éveiben még 522 lakosa
volt. A Kisasszonyról
elnevezett római katolikus templomának elődje már a középkorban állhatott. A
reformáció idején evangélikus anyaegyházként Makkoshetye és Iklanberény
tartozott hozzá. 1656-ban és 1669-ben kerületi gyűlést tartottak itt.
Valamikor az ezt követő időben vették vissza a katolikusok és Sajtoskál
plébániájához csatolták. 1714-ben a templom négy képét említették a püspöki
összeírást végző látogatók. 1733-ban még nem volt tornya, azt valószínűleg a
következő évben zajlott felújítás során emelték. 1780 körül és 1856-ban
restaurálták. 1902-ben hét méterrel meghosszabbították és román motívu-mokkal
díszítették. A templom kapuja
neoromán stílusú, felette magasodik a homlokzatból kilépő magas, neoromán
kőfaragású ablakokkal díszített torony, amelynek párkánya alatt, kialakított
szoborhelyeken négy kőszobor áll. A sisak gömbben végződik, amelyen kettős keresztet
helyeztek el. Az épület belsejében a karzat két sokszögű oszlopa tűnik fel
először, felette a mellvéd ívesen kialakított. A négyszakaszos hajót
csehboltozat fedi. A szentély félkörí-vesen záródik, ablakai román stílusúak.
Az egyszerű főoltár feletti Mária-képet két térdelő angyal szobra fogja
közre. Két szembeállított mellékoltár is található még itt. A szépen faragott
szószék kosarán a négy evangélistát ábrázolták. II. József
Türelmi Rendeletét követően a környék evangélikus gyülekezetei sorra fogtak
hozzá templomaik felépítéséhez. 1785-ben a büki
lutheránusok is erre kértek engedélyt, melynek megadására azonban csak abban
az esetben számíthattak, ha az egyházközségükhöz kötődő legalább 100
evangélikus család létét dokumentálni tudták. Az emlegetett gyülekezet
számára ez csak úgy sikerült, hogy feltüntették az akkor Lócson élő 11
családot is. Ettől kezdve az anyagyülekezet és a kis filia közt különös
kötődés alakult ki. A lócsi hívek nagy rendszerességgel bejártak a büki
gyülekezeti alkalmakra, gyermekeiket felekezetük szerinti iskolába járatták.
Lócson egyetlen parányi ingatlan, egy kis harangláb képezte az evangélikusok
tulajdonát, de az 1930-as évektől kezdődően egyre hangsúlyosabban
foglalkoztak a saját imaház építésének tervével. Széleskörű összefogással
ez 1937-ben valósulhatott meg. A 60 személy befogadására alkalmas hajlék
templomi felszereléssel, szószékkel, oltárral, az Utolsó vacsorát ábrázoló
oltárképpel, keresztelőkúttal, harmóniummal, s értékes, fából készült
padozattal rendelkezik. Külső-belső felújítására, hatalmas helyi ökumenikus
összefogással 1999-ben került sor. Népesség,
infrastruktúra, gazdaság A Répce-sík
középső részén, a Pós-patak mentén fekszik a község. Az aprócska faluból
városhoz mérten is sok, hat irányba vezetnek utak, de elérhetőségének
legfontosabb tényezője mégis a 84-es út viszonylagos közelsége. A
legközelebbi város, Csepreg 9 km-re található, a megyeszékhely pedig 30 km
távolságban fekszik. A századfordulón
még 554 fő lakta a ma 142 fős lakónépességű törpefalut. 1949 óta 68,8%-kal
csökkent a település népessége. Évről évre sokkal többen halnak meg, mint
ahányan születnek, s az előző évtizedekben igen nagy volt a vándorlási
veszteség is. A rendszerváltozástól lelassult a népesség csökkenése, mivel
egyre többen költöznek be a faluba, s telepednek ott le. A nemek aránya
viszonylag kiegyenlített, 72 nő és 70 férfi él a faluban, az ezer férfira
jutó nők száma 1028. Az erőteljes népességszám-fogyás miatt nagyon
elöregedett a község. A népességnek csupán 8,2%-a 14 éven aluli, míg a
lakóknak közel 1/3-a időskorú. A falu
nagyságához képest magas a hét évnél idősebb népesség átlagos iskolai
végzett-sége, 8,4 osztály. A 25 éven felülieknek 4,5%-a végzett felsőfokú
iskolát, összesen 6 fő. A község csaknem színmagyar, csupán egy fő vallotta
magát horvát nemzetiségűnek. A népesség gazdasági aktivitása magas, de nagyon
kevés az eltartott a fiatalok kicsi száma miatt. Sokáig mindenkinek volt
munkája, de 1999-ben már négy fő munkanélküli, ez 4,7%-os munkanélküliségi
rátát jelent. A munkavállalók Simaságon, Bükfürdőn, Sajtoskálon és Csepregen
dolgoznak, közel egyenlő arányban a tercier és az agrárszektorban. Kevés a
helyben munkát talált ember. Az ipari foglalkoztatottak vannak a
legkevesebben, arányuk 21,0%. A kis-községben nagyon kevés az intézmény,
ezeket a postahivatal, a kultúrház és a könyvtár képviseli. A település a
Sajtoskál köz-pontú körjegyzőséghez tartozik. A gyerekek óvodába és iskolába
Simaságra járnak. A háziorvos szintén Simaságon van. A településen
mindössze 92 lakás található, 1,67 lakos jut tehát egyre, s ez a megyei
átlagnál jóval nagyobb ellátottságot jelent. Összességében jónak mondható a
kommunális infrastrukturális ellátottság. 96,7% a közüzemi vízhálózatba
bekapcsolt lakások aránya. 1998-ban 60% a vezetékes gázzal ellátott lakások
aránya, de a csatornázás még megvalósítandó feladat. A közlekedési-távközlési
infrastruktúra is megfelelő szintű, a portalanított utak aránya magas. Gond,
hogy több összekötő út keskeny. Ezer főre 289 személygépkocsi és 373 telefon
fővonal jut, mindkettő jóval magasabb a kistérségi átlagnál. A kisközség
lélekszámához viszonyítva magas a vállalkozói aktivitás, összesen kilenc
vállalkozás működik itt. A helyi gazdaság kicsi, a község a munkahelyek
tekintetében is Csepreg és Bük vonzáskörzetébe tartozik. A faluban egy
kiskereskedelmi üzlet és egy italbolt hivatott a helyi szükségletek
alapszintű kielégítését biztosítani. A fejlesztési
elképzelések középpontjában a csatornázás és a szennyvíztisztítás megoldása
áll. A falu fő kitörési lehetősége a büki turizmusra való rákapcsolódás
lehet, ami egyrészt a falusi szálláshelyek további bővítését jelenti,
másrészt alternatív idegenforgalmi termékek kialakítását. |
|